A magáénak tudja Szombathely, a római kori Savaria: még a háza helyét is ismerni vélik, amely fölött most a védőszentsége alatt lévő templom áll, de Pannonhalma is, mert a hegy lábánál hajdan egy Sabaria nevű település volt. Az apátságnak is ő a védőszentje a megalapítása óta. […]

Márton Ticinumban (Pavia) nevelkedett, majd tizenöt éves korától katonai szolgálatra kényszerült. Ekkor esett meg vele, hogy egy hideg téli napon Ambianum (Amiens) város kapujánál egy rongyos koldussal találkozott, s azt megszánva kettévágta katonaköpenyét, és a felét neki adta. Éjszaka Jézus jelent meg neki az álmában, aki ugyanazt a fél köpenyt viselte, amit Márton adott a koldusnak.

Tizennyolc éves korában megkeresztelkedett, majd hamarosan leszerelt, és visszavonult a világi élettől. Monostort alapított Milánóban, majd miután az ariánusok elűzték onnan, Hilariushoz, Pictavium (Poitiers) később szentté avatott püspökéhez ment tanulni, aki pappá szentelte.

Később Tours népe az életszentségét ismerve a város püspökévé választotta, bár tiltakozott ellene. Itt adta vissza a lelkét a Teremtőnek 391-ben. A tours-i zsinat 461-ben elrendelte a tiszteletét, 476-ban pedig templomot emeltek a sírja fölé. […]

Magyarországi tisztelete már az Árpád-kor elejétől kimutatható. A Koppány elleni csatájára készülő ifjú István király a Képes Krónika szerint „szent Márton hitvalló közbenjárásával kérte az isteni irgalmasság segítségét” a győzelméhez. […] Szerte a Kárpát-medencében számos templomnak ő a védőszentje.

Annak, hogy népünk mennyire a magáénak érezte Szent Mártont, a legjobb alátámasztása az a sok népszokás, amely a névünnepéhez kötődik. Aznap egyebek között „mártonludat” esznek, és „mártonbort” isznak. Az előbbi arra az életeseményére utal, hogy püspökké választását megelőzendő elrejtőzött egy baromfiudvarban, de a ludak gágogása odacsalta a keresőit, akik magukkal vitték, és a tisztségbe emelték. Az utóbbi pedig arra, hogy a névünnepén lehetett csapra verni a hordót, hogy az újbort először megkóstolják.”

Forrás: mki.gov.hu