A szabadság bástyájaként született újjá Budapest leggyűlöltebb épülete, a város katonai sakkban tartására épült Citadella, az egykori „Gellért-hegyi Bastille”. A hosszú éveken át romosan álló erőd falait megnyitották, benne pedig egy új, több mint 6000 négyzetméteres közparkot, új kilátóteraszokat, valamint egy, a magyarság szabadságküzdelmeit bemutató látványos kiállítást hoztak létre.

Ami ma a szabadság bástyája, az sokáig Budapest, ha nem egész Magyarország egyik leggyűlöltebb épülete volt. Merthogy az 1848–1849-es szabadságharc után az osztrák haditanács javaslatára – Emanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján – épített Citadella célja kettős volt: védelem a külső ellenség ellen, illetve még fontosabb, hogy „onnan a rebellis Pestet ágyútűz alatt tarthassák”.

A méreteiben impozáns erődítmény – az épület maga 220 méter hosszú és 46-60 méter széles, falai 4 méter vastagságúak és 12-16 méter magasak – tényleges hadászati szerepet ugyan sohasem töltött be, ám a csendes nemzeti ellenállás éveiben az elnyomás jelképévé vált. Így aztán nem meglepő, hogy amikor 1899-ben az utolsó császári katona is elhagyta a Gellért-hegy Bastille-jának is nevezett erődöt, azonnal szóba került a lebontása, amit végül csak a pénzhiány akadályozott meg. A XIX. század végén kiürített, funkció nélkül maradt Citadella így előbb a bűnözők tanyája lett, majd szükséglakásokat alakítottak ki benne. A II. világháború alatt légvédelmi bázis, illetve sebesültellátó központ volt, később laktanya, szálloda és étterem is működött a falai között, ám valódi funkcióját nem találta meg. És bár az UNESCO 1987-ben a Gellért-heggyel együtt a világörökség részévé nyilvánította, szép lassan az enyészeté lett, olyannyira, hogy 2014-ben életveszélyessé nyilvánították.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/a-nemzet-zarandokhelye-1165630/