Pontosan negyven évvel ezelőtt, 1986. április 26-án következett be a csernobili atomerőmű 4-es blokkjának robbanása, amely a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) és az ENSZ Sugárzásügyi Tudományos Bizottságának (UNSCEAR) hivatalos jelentései szerint a történelem legpusztítóbb nukleáris balesete volt. A jubileum alkalmából a nemzetközi tudományos közösség és a történészek újraértékelik a tragédia hosszútávú egészségügyi, környezeti következményeit, valamint a Szovjetunió felbomlásához vezető belpolitikai hatásokat.

A katasztrófa egy biztonsági kísérlet során történt a ma Ukrajnához, az akkori Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz tartozó Pripjaty városa mellett. Az Anatolij Gyatlov helyettes főmérnök, valamint Alekszandr Akimov és Leonyid Toptunov operátorok által irányított éjszakai műszak idején a reaktor teljesítménye a reaktorméregként ható xenon-135 izotóp felszaporodása miatt kritikusan lecsökkent.

A személyzet a teljesítmény növelése érdekében a legtöbb szabályozórudat kihúzta, kikapcsolva a vészhelyzeti hűtőrendszert. Amikor az instabil állapot miatt végül aktiválták a vészleállító gombot, a grafithegyű rudak beeresztése a reaktor sajátos – RBMK típusú – tervezési hibája miatt hirtelen, kontrollálhatatlan teljesítményugrást idézett elő. Az ezt követő gőzrobbanások megsemmisítették a reaktorépületet, a nyitott mag pedig kigyulladt.

A robbanás helyszínére elsőként kiérkező tűzoltók védőfelszerelés és megfelelő sugárzásmérő műszerek nélkül próbálták megfékezni a lángokat. A rendkívül magas sugárterhelés miatt a helyszínen dolgozók közül 134-en kaptak akut sugárfertőzést, akik közül 28-an három hónapon belül életüket vesztették a sugárzás következtében. Az erőműtől alig három kilométerre fekvő, 49 ezer fős Pripjaty városának evakuálását a szovjet vezetés csak mintegy 36 órával a baleset után, április 27-én délután kezdte meg az állami bizottság utasítására.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://mult-kor.hu/negyven-eve-tortent-a-tortenelem-legsulyosabb-nuklearis-katasztrofaja-20260426