„A legprofibb amerikai turisták külföldi tudósítónak nevezik magukat és ha az Egyesült Államok területén kívül születtek, kedvenc témájuk a visszatérés. Én Budapestre tértem vissza, mert történetesen ott születtem, és mert a hely csak egy rövid szezonra tette lehetővé a visszatérést” – írta Robert Capa 1952-ben.
Az említett rövid szezon, amit Magyarország a riporter visszatérésére lehetővé tett, 1948. szeptember elejétől október közepéig tartott, a látogatásról szóló képes beszámoló pedig az amerikai Holiday magazin 1949. novemberi számában Budapesti beszélgetés címmel jelent meg. A második világháború után indult, utazással és luxusélettel foglalkozó, színes havilap elképzelt olvasóinak Capa több szórakoztató tudósítást is írt európai turistaparadicsomokról, a Budapesti beszélgetés azonban kivétel a fotóriporter gazdagoknak szánt könnyed írásai között. Az ok pedig az, hogy az írás, no és persze a fotográfiák az egykori Friedmann Endre saját, a harmincas években elhagyott szülőföldjéről és a visszatérés képtelenségéről is mesélnek.
A nyughatatlan humanista, aki a spanyol polgárháborúban, a második világháborúban, Kínában és Vietnámban készült háborús riportfotóival örökké beírta magát a fotótörténelembe, és aki legendássá vált mondása szerint azt vallotta: „ha nem elég jók a képeid, nem vagy elég közel”, 1948-ban életében utoljára járt Budapesten – azaz a legközelebb a gyökereihez. Felmerülhet bennünk a kérdés: milyen érzés lehetett visszatérni abba a városba, amelyet tizenhét évvel korábban elhagyott, és vajon mindazok után, amiken keresztül ment ebben az időszakban, mennyire tudott hozzá kapcsolódni?
A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://kultura.hu/robert-capa-ismeros-idegenkent-tert-vissza-magyarorszagra/
Fotó: Bodnár Boglárla / MTI