Bár a Velencei-tó kapcsán legújabban arról szólnak a hírek, hogy a súlyos országos aszályhelyzet miatt reális veszéllyé vált akár a kiszáradása is, némi örömre is akad azért ok a környéken. Hosszú évek előkészítő, tervező- és építőmunkája után átadták a velencei Meszleny-kastélyt, amelyet széles körű összefogással sikerült megmenteni az utókor számára. És nemcsak megmenteni, hanem – remélhetőleg sokakat vonzó – új funkcióval is ellátni: az egykori középnemesi família régi otthona mostantól Fischer Emil Múzeumként várja a látogatókat.
A köztudatban ma már kevéssé jelen lévő, ám a múlt századfordulón annál ismertebb és jelentősebb porcelán- és kerámiagyáros népi szecessziós tárgyait felsorakoztató tárlat mellett évi három-négy időszaki kiállítást terveznek a Dekon építésziroda tervei alapján a Hating Group kivitelezésében megújult épületben. Amely – a méltatlan hozzátoldások eltüntetésével és akár jó szándékú vitákra is alkalmasan – a 20. század eleji állapotot tükrözi, a homlokzatra pedig visszakerült a Meszlenyek címere.
A család története – az egyes helyiségekben ebből is felvillannak jellemző részletek – évszázadok óta összefonódik a Velencei-tóval, annak ellenére hogy Vas megyéből, a Szombathelytől alig tizenöt kilométerre lévő Meszlen községből származtatják magukat. Az első ismert ős, Péter 1410-ben Dalmácia és Horvátország kapitányaként tette ismertté a nevét, utódai a török háborúban elvesztett nemesi okmányokért az 1569-ben Miksa királytól kapott új címeres- és adománylevéllel kárpótolhatták magukat. A török kiűzése után kerültek Fejér megyébe, s egyre nagyobb gazdasági-közéleti befolyást szereztek; 1724-ben például a király engedélyezte Meszleny Jánosnak fél Gárdony és fél Velence megvásárlását – utóbbi benépesítése ez idő tájt indult el.
A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://mandiner.hu/kultura/2026/06/magyar-ertekek-mentese-a-velencei-tonal
Fotó: Fischer Emil Múzeum