A székesfehérvári királyi bazilika egykori osszáriuma régóta foglalkoztatja a történészeket és a régészeket. Az évszázadok során összekeveredett emberi maradványok között számos magyar uralkodó és főrangú személy csontjai rejtőzhetnek, ám személyazonosságuk meghatározása sokáig szinte lehetetlen feladatnak tűnt.
Most azonban új fejezet nyílhat a magyar középkor kutatásában. A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem kutatóinak együttműködésében több mint négyszáz egyén genetikai állományát vizsgálták meg. A munka eredményeként három új, az Árpád-ház férfiági leszármazási vonalához tartozó személyt sikerült azonosítani.
A kutatás legfontosabb eredménye, hogy az egyik csontváz minden kétséget kizáróan II. (Vak) Bélához köthető. A király 1131 és 1141 között uralkodott Magyarországon, és a középkori magyar történelem egyik különleges alakja volt. Gyermekkorában megvakították, mégis a trónra került, uralkodása alatt pedig sikerült megszilárdítania hatalmát.
Az elemzések nemcsak egy király személyazonosságát fedték fel, hanem az Árpád-ház eredetéről is új adatokat szolgáltattak. A vizsgálatok megerősítették, hogy a dinasztia férfiági genetikai vonala az R1a-Z93 haplocsoportba tartozik, amely az eurázsiai sztyeppe népeihez köthető.
A kutatók ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy az Árpád-ház korai tagjai még erőteljesebb keleti genetikai örökséget hordoztak, míg a későbbi uralkodók egyre inkább beilleszkedtek az európai genetikai térbe. Ez jól tükrözi a középkori dinasztikus házasságok hatását és a Magyar Királyság fokozatos integrációját Európába.
A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://magyarnemzet.hu/kultura/2026/06/kiraly-arpad-hazi-maradvanyait-azonositottak
Fotó: Magyarságkutató Intézet