Generációkat fakasztott mosolyra, de drámai szerepekben meggyőző volt

Százhuszonöt éve, 1901. szeptember 6-án született Bilicsi Tivadar színész, a nagy nevettető, érdemes és kiváló művész, akit többek között az Ez a villa eladó, Az aranyember, A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Két fogoly, a Halálos tavasz, a János vitéz, a 3:1 a szerelem javára című filmekben láthattunk.

Budapesten látta meg napvilágot Grawátsch Tivadar néven, apai ági felmenői a morvaországi Bilicsről származtak, innen a művészneve. A nehezen megszerzett kereskedelmi érettségi után rövid ideig postatisztviselő volt. Színészi pályáját 1919-ben kardalosként kezdte a Budapesti Színházban, de statisztált az Operában is, emellett Rákosi Szidi színiiskolájába járt, majd Füzy Barnabás színtársulatához szerződött. 1920–22-ben Miskolcon volt kardalos, majd beiratkozott az Országos Színészegyesület színiiskolájába, ahol 1925-ben végzett. Szegedre szerződött, aztán egy évadot a Király Színháznál, egyet a Belvárosi Színháznál töltött, 1929-től két éven át A Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1931-ben a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd a Terézkörúti Színpad színésze lett. 1933-tól 11 éven át az Andrássy úti és a Magyar Színház tagja volt. A II. világháborút követően az Operettszínházban, a Belvárosi, a Művész, a Magyar, a Medgyaszay és a Modern Színházban lépett fel. 1949-től a Fővárosi Operettszínház, 1952-től a Vígszínház (Magyar Néphadsereg Színháza) színésze volt, ahonnan 1968-ban vonult nyugdíjba, de utána is láthatta őt még színpadon a közönség. Hat évtizedet átölelő pályafutását táncos buffóként kezdte, és drámai erejű karakterszínészként fejezte be.

Igazi jellemábrázoló művész volt, minden műfajban otthonosan mozgott, az igazi nagy clownok közé tartozott. Akár vígjátéki, akár drámai szerepeket alakított, figuráit egyaránt meggyőző erővel keltette életre. Játékára a derűs komikum, az emberi megnyilvánulás volt jellemző.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://kultura.hu/125-eve-szuletett-bilicsi-tivadar/

Forrás: kultura.hu
Fotó: Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán