A mínusz 341 centiméteres vízállás teremtette meg a lehetőséget a meder átvizsgálására. A Kertész Róbert régész által vezetett fémkeresős csapat a már ismert parti cölöpsorok közötti területre koncentrált. A vízmélység miatt ipari búvárok segítségét kérték, aki a folyó középső szakaszán egy újabb, egymástól egy méterre elhelyezkedő cölöpsort azonosított a meder alján. A szakemberek idáig úgy vélték, hogy a mederkotrások során a híd középső elemei véglegesen elpusztultak.
A felszínre került, tüskeszerű tölgyfa cölöpöket a szárazság veszélyezteti, mivel a levegőn kiszáradnak és szétnyílnak. A régészek az elmúlt évben már felmérték a parti elemeket, amelyekből kormeghatározáshoz mintákat vettek. Az újonnan felfedezett maradványokat geodéták fogják bemérni a napokban. A koordináták segítségével a kutatók pontosabb alaprajzot készíthetnek az átkelőről, amelynek víz alatti csonkjai a csónakos forgalom számára balesetveszélyt is jelentenek.
A szolnoki átkelő kiemelkedő jelentőséggel bírt a Hódoltság korában. Miután az Oszmán Birodalom seregei 1552-ben elfoglalták a szolnoki várat, a település fontos szandzsákszékhellyé vált. A fahíd biztosította a katonai és kereskedelmi kapcsolatot az Alföld keleti része és Erdély felé. A feljegyzések szerint az átkelő masszív pilléreit a 16. és 17. század során debreceni ácsmesterek állították a folyómederbe, ami a korszak mérnöki szakértelmét dicséri.
A folyó egykori hidrológiai állapotának ismerete segíti a topográfia megértését. A Tisza szélessége a török korban megközelítőleg 240 méter volt, a jelenlegi meder több mint duplája. A most azonosított faelemek a két már ismert hídfő között, a mai közúti átkelő vonalában fekszenek. A cölöpsorok feltérképezése nemcsak egy elfeledett műszaki emlék dokumentálását szolgálja, hanem segít rekonstruálni az erődítmény és a folyó történelmi kapcsolatát is.
Fotó: Szoljon.hu