Hogyan lehet színre vinni az Örkény-egyperceseket?
Az, hogy akár zenés színházi formában is, bizonyára nem az első helyen szerepelne a válaszok között, pedig az Örkény István Színház és a Budapesti Független Operaszínház éppen ezt a megoldást választotta: az Egyperces operák 2.0 című produkciójuk nem más, mint öt egyperces novella alapján komponált miniopera-füzér, Varga Bence rendezésében, Juhász Bence vezényletével. A két intézmény nem először hajózik együtt e vizeken: a sorozatot nyitó, verziószámot nem viselő előadást tavaly mutatták be – az idei folytatással együtt tehát immár tízre emelkedett az operácskává formált Örkény-adaptációk száma.
A teátrum amúgy nemcsak a programkínálatában van tekintettel a névadójára, a 2026/2027-es évad címe – I’ m going magyarni – szintén az író egyik egyperceséből származik. A Nézzünk bizakodva a jövőbe! című, 1968-ban megjelent novellában Örkény felvázolja: száz-száztizenöt év múlva véget ér a magyarságot sújtó, ezeréves pechszéria, és a világ legtöbb nyelvében megjelenik a „magyar” szó – igeként, pozitív jelentésárnyalattal…
Az Egyperces operák 2.0 már a címében is érdekes, hiszen biztosra vehető: míg a rövid terjedelmű, csattanóval végződő, groteszkbe vagy abszurdba hajló írások olvasási ideje meglehetősen rövid, a minioperává formált alkotások előadási ideje óhatatlanul hosszabb, mint egy perc.
A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/orkeny-kortars-hangokon-1231373/
Fotó: Örkény István Színház/Horváth Judit