Az NKE Eötvös József Kutatóközpont John Lukacs Intézete és a Habsburg Ottó Alapítvány által szervezett, Jalta vagy Helsinki? című konferencián a háború utáni rendezési tárgyalásokról szóló, 1945-ös jaltai konferenciát, valamint az európai biztonságról és együttműködésről 1975-ben megkötött helsinki megállapodást elemezték.
Navracsics Tibor előadásában felvetette, vajon lehetett volna-e Helsinki Jalta nélkül, és Helsinki nem „Jalta leckéje volt-e”? Felhívta a figyelmet arra: 1945 és 1975 között egy generáció nevelkedett fel.
Talán a két nemzetközi találkozó nagyon különböző kimenetele mutatja, milyen mélyreható kulturális változások történnek egy új nemzedék színrelépésével – mondta, megjegyezve, „nagyjából ugyanarra az alapvető kérdésre” adott más-más választ Jalta és Helsinki.
A miniszter szerint míg az 1945-ös jaltai konferencia bezárta két blokkba Európa országait, az európai biztonságról és együttműködésről szóló 1975-ös helsinki megállapodás „megtalálta az ajtót, kaput, ablakot”, amellyel „a két bezárt blokkot egymás felé ki lehet nyitni”.
Hozzátette: a helsinki megállapodás „becsempészett egy olyan elemet a nemzetközi politikába, ami végül a szocializmus halálos sebét jelentette”, ugyanis létrejött egy új nemzetközi nyelvezet a politikában, és egy „olyan ellenzékképző gócpont, amire nem tudott megfelelő választ adni a szocializmus”.
Azt mondta, az emberi jogok kérdése lett az a kérdéskör, amelyben a szocialista politikusok „rendszeresen, minden alkalommal vereséget szenvedtek”, hiszen nem tudták megmagyarázni az emberi jogok érvényesülése ellen hozott intézkedéseiket.
Jalta bezárt minket egy igazi hatalmi-politikai bilaterális logika mentén született politikai döntéssel, míg Helsinki kiengedett minket ebből a bezártságból, amikor egy igazi nemzetközi politikai multilaterális egyezmény jött létre – emelte ki.
Navracsics Tibor közölte: ez jól mutatja, hogy „nekünk, magyaroknak valójában nincsen sok esélyünk, amikor a nemzetközi politika nagy kerekasztalát nézzük”. A bilaterális megoldások számunkra nem jelentenek igazi megoldást, hiszen azok mindig alkalmi megoldások, amelyekben az „izomnagyság”, az egy főre eső GDP, a hadsereg létszáma és a földrajzi fekvés meghatározó tényező – fogalmazott.
Kiemelte, a multilaterális politika, diplomácia az, amelyben egy Magyarországhoz hasonló adottságú országnak esélyei lehetnek, amelynek esetében bízhatunk abban: „alkalmi vagy állandósult szövetségesekkel, koalíciókkal, egyik kérdésben engedve, a másik kérdésben pedig nyerve” meg tudjuk őrizni, gyarapítani tudjuk a pozícióinkat.
Ahogy Helsinki csaknem húsz évvel később álomszerű fordulatot hozott a kelet-európai országokban, és megvalósította a jogállamiságot, az emberi jogok érvényesülését, úgy a multilaterális diplomácia látszólag észrevétlenül, nap mint nap, fogadásról fogadásra, plenáris ülésről plenáris ülésre alakítja a világ rendjét – mondta Navracsics Tibor, megjegyezve, ez Magyarország számára nagyon hasznos.
Deli Gergely, az NKE rektora köszöntőjében arról beszélt, nyolcvan évvel a második világháború lezárása és 35 évvel Magyarország demokratizálódása után a világpolitikában ismét előtérbe került a szabadság, a demokrácia, a béke és a biztonság megőrzésének fontossága, a jelen eseményeinek megértéséhez pedig elengedhetetlen a történelmi összefüggések ismerete, az NKE-n erre biztosítanak lehetőséget.
Rámutatott arra, hogy az 1945-ös, a második világháború utáni rendezési tárgyalások sarokkövének számító jaltai konferencia hosszú évtizedekre határozta meg a világ rendjét. Az európai biztonságról és együttműködésről szóló 1975-ös helsinki záróokmány a hidegháborús feszültséget próbálta enyhíteni, elsőlegesen az európai biztonsági, gazdasági, tudományos, technikai, környezetvédelmi és humanitárius területeken történtő együttműködés erősítésével – idézte fel.
Megjegyezte: ide sorolandó az 1994-es budapesti memorandum is, amely a nagyhatalmak részvételével fogalmazott meg garanciákat a biztonságpolitika terén, és ezek sokáig mérceként szolgáltak a hatalmi és geopolitikai törekvések számára.
A jaltai világrend a kelet-közép-európai országokban lezajlott rendszerváltásokkal, Németország újraegyesülésével átalakulásnak indult, ugyanakkor a Krím-félsziget annexiója, az orosz–ukrán háború kirobbanása végképp komoly csapást mért a nyolcvan évvel ezelőtt megalkotott rendre, és próbára teszi a Helsinkiben és Budapesten megfogalmazott biztonságpolitikai elveket. Napjaink változó világrendjében a történelmi távlatba került kérdésekkel ismét foglalkozni kell – fogalmazott a rektor.
Fotó: MTI/Lakatos Péter