A honvédek nem hivatásos elitcsapatok voltak, hanem földművesek, mesteremberek, diákok és tanítók, akik fegyvert fogtak a hazáért. Együtt harcoltak, mert hitték, hogy a saját földjükön, a saját várukban kell dönteniük a sorsukról. Ez az elszántság hozta meg a győzelmet.
Ma, 177 évvel később ugyanez a szellem kell. A világ nem lett békésebb, a fenyegetések nem tűntek el. Éppen ezért fontos, hogy a magyar honvédelem ne csak múltbeli emlék legyen, hanem élő valóság. A mai Magyar Honvédség modern eszközökkel, jól képzett katonákkal és szövetségesi rendszerben látja el feladatát, de az alap ugyanaz: a haza védelme elsőbbséget élvez. Nem kérünk mástól engedélyt arra, hogy megvédjük magunkat, és nem várjuk, hogy mások tegyék meg helyettünk.
A honvédelem nem kizárólag a kaszárnyák ügye. Az egész nemzeté. Az iskolai honvédelmi nevelés, a tartalékos rendszer erősítése, a hagyományőrző egyesületek és a mindennapi felelősségvállalás mind hozzájárul ahhoz, hogy erős maradjon az a kötelék, amely 1849-ben is összetartotta a magyarságot. Aki szereti ezt az országot, az tudja: a béke nem ajándék, hanem eredmény. Meg kell dolgozni érte, és ha kell, meg kell védeni.
Május 21-én koszorúzunk, emlékezünk, és előre is nézünk. A budai várfalak ma már nem csatatérként, hanem jelképként állnak: emlékeztetnek rá, hogy a magyar képes volt visszavenni, amit elvettek tőle. Ez a képesség ma is bennünk van.
Köszönjük azoknak a honvédeknek, akik 1849-ben harcoltak, és köszönjük azoknak is, akik ma viselik az egyenruhát. A feladat ugyanaz: őrizni a nemzet biztonságát és szabadságát.
Forrás: vasarnap.hu
Fotó: vasarnap.hu