A Nemzeti Régészeti Intézet megbízásából indított kutatás eredetileg egy kisebb kiterjedésűnek vélt régészeti lelőhely próbafeltárásaként kezdődött, négy kutatóárok megnyitásával. A felszínen talált nagy mennyiségű tizenötödik és tizenhatodik századi kerámiatöredék már kezdetben jelezte az egykori emberi jelenlétet, a mélyebb rétegekben feltárt árkok és gödrök pedig egyértelműsítették egy egykori falu nyomait.
A vizsgálat fordulópontját az jelentette, amikor a szakemberek több emberi temetkezést is azonosítottak az egyik árokban. Ádám Márk, az ásatást vezető régész tájékoztatása szerint a talajban nehezen kivehető sírokat a halottak nyugat-keleti tájolása segített azonosítani, ami egyértelműen egy középkori, templom körüli temető jelenlétére utalt.
A temetőrészlet felismerését követően a kutatócsoport kiterjesztette a helyszíni felmérést, és a kő- illetve téglatörmelékek sűrűsödése alapján meghatározták az egykori szakrális épület valószínűsíthető helyét is. A jelenleg vizsgált sírok a templomtól délre helyezkednek el, ahonnan eddig három temetkezést tártak fel. A halottak mellett nem találtak mellékleteket, ami a középkori keresztény temetkezési szokások ismeretében, ahol a tizenegyedik századtól kezdve a templom körüli megszentelt földbe temetkeztek, megszokott jelenségnek számít.
A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://mult-kor.hu/eltunt-kozepkori-falu-talaltak-szolnok-hataraban-20260831
Fotó: mult-kor.hu