A kutatók összesen 937 írásos emléket (köztük egyházi és kolostori anyakönyveket, naptárakat, valamint külföldi utazók beszámolóit) vizsgáltak át a 17. századi erdélyi éghajlat feltérképezése céljából. A fennmaradt szövegek magyar, német, török és szláv nyelven íródtak, és eredeti szerzőik ritkán törekedtek a meteorológiai viszonyok módszeres rögzítésére, azokat többnyire csak egyéb események kísérőjelenségeként említették.
A források hitelességének biztosítása érdekében a szakemberek kizárólag azokat az időjárási anomáliákat emelték be az adatbázisba, amelyeket több, egymástól független szerző is feljegyzett. A módszertan segítségével sikeresen kiszűrték a túlzó vagy pontatlan megfigyeléseket, így megbízható képet kaptak a korszak mindennapjait meghatározó környezeti kihívásokról.
Az adatok összesítése rámutatott, hogy a vizsgált évszázad során Erdély 55 rendkívül zord telet élt át, amelyek közül harminchat az 1645 utáni évtizedekre esett. Egy 1645-ös feljegyzés szerint a régió tavai fenékig befagytak, 1691 telén pedig a Körös vize olyannyira jéggé dermedt, hogy a Habsburg-hadsereg csapatai magáról a jégpáncélról ostromolhattak egy erődítményt.
A szokatlan hideg gyakran a tavaszi hónapokban is kitartott, amint azt egy 1665. május elsején a Barcaságban pusztító hóvihar is bizonyítja. Az extrém időjárás a hadjáratok kimenetelét is befolyásolta, 1659-ben például az oszmán seregek előrenyomulását a mély hóakadályok és a fagyos időjárás állította meg Temesvár falai alatt.
A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://mult-kor.hu/kronikak-es-naplok-alapjan-rekonstrualtak-erdely-17-szazadi-szelsoseges-idojarasat-20261102
Fotó: mult-kor.hu