„Egész alakos köztéri szobrot kapott a dunakanyari Leányfalun Ravasz László, aki élete utolsó két évtizedét töltötte itt. Kutas László szobrászművész alkotásának szombati leleplezésével egy időben emlékházat, egyházi gyűjteményt és rendezvényközpontot is avattak, az intézményt a református püspökről nevezték el.
– Ravasz László hitünk és életünk világító fáklyája, aki nagyságában és életének tragikumában megtestesítette mindazt, ami a Kárpát-medence magyarságában erő, gondolat és szeretet – fogalmazott ünnepi beszédében Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, aki szerint hivatali elődjében gyümölcsöt termett ezer év magyar története, de kétezer év keresztyénsége és négyezer év bibliai hagyománya is.
Balog Zoltán rámutatott, Trianon után Ravasz László minden igehirdetésében és szónoklatában azt közvetítette: vagyunk valakik mi, magyarok, és nem is akárkik. Voltunk, vagyunk, leszünk, ám ennek elengedhetetlen feltétele, hogy felismerjük: csak Isten kezében lehetünk valakik – hangsúlyozta a püspök, megjegyezve, hogy közösségi megtérésre van szükség a magyar feltámadáshoz.
– Ha egy nemzet méltó az igazsághoz, igazsága győzni fog – idézte Ravasz Lászlót Balog Zoltán, arra figyelmeztetve: ha méltók akarunk lenni az igazsághoz, előbb bűnbánatot kell tartanunk, mert aki így tesz, annak az élete szabadítással folytatódik és áldásban teljesedik ki.
A püspök szerint az a Magyarország, amelyben Ravasz László igazodási pont volt, elmúlt, de mindaz, ami abban érték, kincs, gazdagság, történelem, keresztyénség, reformáció és emberi tapasztalat, a miénk lehet, bennünk élhet tovább. – Ezért vagyunk hálásak ezért az emlékházért – tette hozzá.”
Forrás: reformatus.hu