„Jesuniyi Omoiyin és Gbolahan Gee-n Bada, vagy ahogy európai ismerőseik szólítják őket, Ní és Dzsíbi keresztény nigériai diákok, akik Harkivban tanultak az egyetemen, amikor eldördültek az első lövések az ukrán-orosz háborúban. Ní kiberbiztonsági szakembernek tanul, Dzsíbi pedig orvosnak. Mindketten Magyarországra menekültek a háború első napjaiban. Szávay László, vagy ahogy ők nevezik, Mr. László fogadta be őket néhány napra. Nível és Dzsíbivel még márciusban beszélgettünk.
Hogyan kezdődött számotokra a háború?
Ní: Nagyjából december óta hallottam a lehetséges invázióról. Olvastam róla, de vártam, hogy végül is mi lesz belőle. Terveztem is elrepülni Nigériába. Kijevbe utaztam, mert onnan indult volna a járatom Lagosba, de ott ragadtam, és egy barátomnál kellett megszállnom. Követtük az eseményeket, a sajtó és az amerikai kormány elkerülhetetlennek nevezte ezt a háborút. De biztosak akartunk benne lenni, hogy nem hozunk elhamarkodott döntést. Ezt sok külföldi diák nevében mondom, mert sokan gondolkoztunk így. Az iskola és a nigériai nagykövetség azt mondta nekünk, minden rendben lesz. Szóval ellentmondásos információkat kaptunk. Közben a hírekben azt láttuk, hogy elkerülhetetlen háború közeleg. A mindennapi életben ennek semmi jelét nem láttuk, még a határ mellett, Harkivban sem. A bankok, a boltok nyitva voltak, az egyetemi órákat megtartották. Aztán minden nagyon gyorsan történt egy csütörtök hajnalon. Jött az első robbanás, majd a második és a harmadik. Azt hiszem, nem tudtunk erre felkészülni, de szerintem az ukránokat is váratlanul érte, mennyire gyorsan eszkalálódott a helyzet.[…]”
A teljes interjú itt olvasható:
Forrás: reformatus.hu