
Legendás előadások jelmezei sorakoznak a Hagyományok Háza átriuma feletti emeleten: Mallász Gitta ikonikus tervei az Ecseri lakodalmas, Imrik Zsuzsáé a Naplegenda, Szűcs Edité a Liszt-mozaikok, Furik Ritáé a Szarvasének című előadásokból – e hagyományos népviseletből inspirálódó iparművészeti alkotások példák azokra az emblematikus koreográfiákra, amik mérföldköveit jelentették az együttes művészi fejlődésének. Hiszen a társulat történetéhez tartozik, hogy az autentikus folklór felkerült a színpadra, hogy a látványos, szovjet mintát csak részben követő népi balett évei után, a hetvenes évekre új szemléletet érkezett a néptáncművészetbe, és hogy válasz született arra az ezredforduló táján egyre égetőbbé vált a kérdésre, hogyan lehet a néptáncot kortárs színházi formában megszólaltatni úgy, hogy ne szakítson a hagyomány éltető gyökereivel, mégis újszerű, izgalmas színházi élményt nyújtson a közönségnek.
A társulat azóta is az állandó kísérletezés, a hagyományok tisztelete és a színpadi megújulás egyensúlyára törekszik, így repertoárjukban az autentikus, gyűjtéseken alapuló koreográfiák mellett olyan táncszínházi előadások is születtek és készülnek ma is, amelyek kitágítják a műfaj határait, és amelyekben a hagyomány mély ismereten alapuló nyelvként, inspirációs forrásként jelenik meg, ötvözve a friss, kortárs megszólalásokkal.
A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/mint-a-forrasviz-1181289/
Fotó: Demokrata/Vermes Tibor
