A közelmúltban egy különleges bronzszobor került elő a Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Főosztály Vegyes Gyűjteményéből, amely igazi szenzációt jelent. A műtárgyat a gyűjtemény 1961-es leltárkönyvébe egy 19. század közepéből származó, ismeretlen eredetű „patikaszoborként” jegyezték be. A múzeumban dolgozó restaurátor és régész szakembereknek köszönhetően azonban fény derült a tárgy valódi történetére.
Bebizonyosodott, hogy a szobor valójában a második világháború viharaiban eltűnt ókori műalkotással, egy Apolló-szoborral azonos. A szobor a Magyar Nemzeti Múzeum legkorábbi gyűjteményi darabjai közé tartozott, hiszen már 1825 előtt bekerült az intézménybe. Első tudományos igényű közlése 1894-ben született meg, amely szerint a szobor valószínűleg Pécs, vagyis a római kori Sopianae területéről származik. Jelentőségénél fogva a műtárgy a háború előtt a régészeti kiállítások állandó és kiemelt darabja volt.
A háború utáni zavaros múzeumi viszonyok miatt került át az újkori gyűjteménybe, ahol pontos korát és származását évtizedekig nem tudták megállapítani. Rendkívül örömteli esemény, hogy ez a háborús veszteségként elkönyvelt remekmű nyolcvan év után ép állapotban visszatért az MNM Római Gyűjteménybe.
Az 56 centiméter magas alkotás egy ruhátlan ifjút ábrázol, akinek testtartása a fejlett klasszikus stílusú kontraposztot idézi. A különleges hatású szemeket ezüstlemezzel borították, amelyek valósággal világítanak a sötét bronzszínű arcon. Az ezüstszemek csillogása vibráló, misztikus karaktert kölcsönöz a melankolikusan és ihletetten az ég felé merengő tekintetnek.
A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://fidelio.hu/vizual/patikaszobornak-hittek-az-ujonnan-beazonositott-okori-apollo-szobrot-186267.html
Fotó: fidelio.hu