A megyeri nemzeti nagytábor száz esztendeje azt jelezte, hogy a magyar cserkész mozgalom felnőtt korába lépett. 8000 cserkész – sok magyar csapat az ország minden sarkából és számos vendég csapat Európa minden szegletéből – verte fel egymás mellett a sátrát és vonta fel a zászlaját. Legendás tábor volt, amely egy nemzedék számára jelentette az utat, amin járni lehet, amin járni kell és amin járni érdemes.

Megyer évszázados öröksége nem ment feledésbe. A jubileumi évben – ha nem is az időközben beépült káposztásmegyeri dombokon, de – a Veszprém vármegyei Megyeren idén is felvonták a zászlót és felverték a sátrakat. Az erdő és a mező találkozásánál Isten közelségében, az ökumené szellemében, a nagy nyári kaland varázslatában két és félszáz cserkész táborozott együtt 10 napig.

Mi történt ott? Ami szokott cserkészéknél. A maguk építette asztalon ették meg, amit megfőztek, és aludtak a maguk készítette fekhelyen. Láttak addig sosem látott vadakat, rovarokat és növényeket, nézték az „egymillió csillagos hotel” éjszakai panorámáját, meg a tábori napfelkeltét. Bejárva a rengeteget megtalálták az utat nappal is és éjjel is. Nem csak azt, amely egy várromhoz vagy egy forráshoz viszi a túrázót, hanem azt is, ami egymáshoz vezeti őket.

Megyer idén is megmutatta, hogy ez az út a 21. század digitális világában is járható – csak alkalmas vezetőkre, emberséges emberekre van szükség, akik kísérik az utat keresőket. Ők azok, akik egy év munkájának megkoronázásaként létrehozzák a tábort. Cserkészeiknek ajándékozzák az idejüket és kitartanak egymás mellett jóban-rosszban. Értik és élik Sík Sándor Megyeri hitvallás 1949-ben című versében megfogalmazott gondolatát:

„A mindenségben nincsen munka más:
Az Isten nagy Kalandja egyedül
És ezen belül az én csepp kalandom.”

Köszönet nekik. Ők is a magyarság jövőjéért dolgoznak.

Forrás: demokrata.hu
Fotó: Demokrata/Vermes Tibor

Megvannak a Palackposta, a Petőfi Kulturális Ügynökség országos irodalmi pályázatának díjazottjai. A szakmai zsűri közel 600 pályamű közül választotta ki azokat az alkotásokat, amelyek elismerésben részesülnek, szerzőik pedig mentorprogramban vehetnek részt, országos publikációs lehetőséget kapnak, valamint bemutatkozhatnak a Palackposta POKET-különkiadásában. A pályázat iránti kiemelkedő érdeklődés azt mutatja: a magyar irodalom ma is képes megszólítani az embereket.

A Palackposta irodalmi pályázat célja az volt, hogy párbeszédet kezdeményezzen a magyar irodalom klasszikus művei és a mai olvasók, alkotók között. A pályázóknak az volt a feladata, hogy saját nézőpontjukból reflektáljanak a meghatározó magyar szerzők műveire személyes hangvételű írásokkal, újraértelmezésekkel vagy képzeletbeli párbeszédekkel. A Palackposta nemcsak pályázatként, hanem országos programsorozatként is népszerűsítette az olvasást: az öt, pályázatot kísérő eseményen összesen több mint 1400 résztvevő kapcsolódott be az irodalmi párbeszédbe.

Az országból, a Kárpát-medence több pontjáról, valamint Németországból, az Amerikai Egyesült Államokból és az Egyesült Királyságból is érkeztek pályázatok. Mivel egy alkotó több művel is pályázhatott, a szakmai zsűri összesen közel 600 pályaművet értékelt.

A pályázat egyik legfontosabb tapasztalata, hogy a klasszikus szerzők – úgymint Szerb Antal, Márai Sándor, Szabó Magda vagy Nemes Nagy Ágnes – művei ma is érvényes kérdéseket vetnek fel. Az identitás, az otthon, a szabadság, az emlékezet, a kapcsolódás vagy éppen a személyes felelősség témái erőteljesen jelentek meg a pályaművekben – sokszor meglepően friss, bátor és érzékeny megközelítésekben.

A Palackposta ezzel nemcsak az új tehetségek bemutatkozását segíti, hanem hozzájárul az olvasás népszerűsítéséhez és az irodalom közösségi élményének erősítéséhez is.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://kultura.hu/palackposta-2026-irodalmi-palyazat-nyertesek/

Az előrejelzések szerint a rendezvényt megelőző rendkívüli hőség a MOGY hétvégéjére mérséklődhet, 27-30 fokos maximumokkal. Ugyanakkor a szervezők felkészülnek a nyári melegre. A területen jól látható táblákkal jelölt hűsítőpontokat alakítanak ki, ahol lehetőség nyílik pihenésre, felfrissülésre és folyadékpótlásra. Emellett számos árnyékos, fedett helyszín, sátor, jurta és épület áll majd a látogatók rendelkezésére – olvasható a Nemzetvédelmi Szabadegyetem Alapítvány közleményében.

A július 3-5. között megrendezett MOGY előadásokkal és beszélgetésekkel kínál lehetőséget a magyarságot érintő történelmi, társadalmi, kulturális, közéleti és szellemi kérdések közös átgondolására. A Drábik János Színpadon többek között Vukics Ferenc, Borvendég Zsuzsanna, Nógrádi György, Pécsi Rita, Bedő Imre, Somkuti Bálint, Horváth Szilárd és Székely János is a közönség elé lép – írták a szervezők.

A háromnapos találkozó a hagyományőrzés, a kultúra és a közösségi összefogás ünnepe is. A látogatókat hagyományőrző bemutatók, lovas és íjászprogramok, koncertek, táncházak, kézműves vásár, közösségi terek, Gyógyító Falu valamint változatos kulturális és zenei események várják az emlékpark számos helyszínén. A XII. Magyarok Országos Gyűlése gazdagabb kínálattal várja a látogatókat: három nap alatt több mint 280 program valósul meg 40 helyszínen.

A szombati nap egyik kiemelt zenei eseménye a Magyar Banda koncertje lesz. A MOGY idén is családbarát rendezvényként készül minden korosztály fogadására. A Gyermekvilágban mesék, népi játékok, kézműves foglalkozások, táncházak és interaktív programok várják a legkisebbeket, a 18 éven aluliak pedig ezúttal is ingyenesen látogathatják a rendezvényt.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://infostart.hu/kultura/2026/07/02/penteken-kezdodik-a-xii-magyarok-orszagos-gyulese-opusztaszeren#

Azt tudjuk, hogy Cseh Tamás kedvenc városa volt, mint ahogyan Kosztolányi Esti Kornélja is „általában gyönyörűnek” látta. Ady Endrét egyszerre vonzotta és taszította, míg Krúdy Gyula itt élte át a flörtök, titkos randevúk és a színházi kulisszák mögötti szerelmeket. De vajon hogyan ábrázolták festőink a folyamatosan változó Budapestet? Ezt mutatja be a Budapest a festők szemével című most megjelent reprezentatív kötet és hozzá kapcsolódva a Kieselbach Galéria 2026. július 10-ig látogatható kiállítása.

Amikor Jókai Mór az 1840-es években Pestre költözött, azt még csak egyetlen híd kötötte össze Budával, és a két város összlakossága a százezret sem érte el, a nagy mesemondó ennek ellenére ámulattal figyelte a benne zajló mozgalmas életet. Miközben persze látta a koszos, poros, rendezetlen utcákat, mégis optimizmussal tekintett a jövőbe: „Pest olyan derült arczú város különben. […] Olyan »otthon«-nak szánt város az egész.” Jókaihoz hasonló lelkesedéssel beszélt róla Petőfi is, aki az alföldi falvak szerelmeseként korántsem rideg metropoliszként, hanem a szabadság és a politikai forradalom központjaként tekintett a nagyvárosra.

Mindeközben a reformkori, éppen kiépülőben lévő Pest a maga klasszicista épületeivel túlságosan modernnek, éppen ezért inkább érdektelen témának tűnt a hazai festőművészek számára. Velük ellentétben azonban a külföldi, elsősorban osztrák művészek mégiscsak felfigyeltek lenyűgöző fekvésére, a várost körülvevő környezet, a szőlődombok és az erdő borította hegyek, leginkább pedig a Duna látványára. 1843-ban aztán egy igazi veduta-, azaz városképfestő érkezett a magyar fővárosba, Rudolf von Alt személyében, aki rövid időn belül két, akvarellel színezett rajzsorozatot készített mások mellett olyan épületekről, mint a régi Nemzeti Színház vagy a régi pesti Vigadó.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/a-fovaros-es-festoi-1195573/

A digitális képalkotás és a mesterséges intelligencia korában a hagyományos fotográfia nemcsak az eddig használt eszközeit, anyagait veszíti el rohamtempóban, de filozófiája is folyamatosan változik. Milyen válaszai vannak erre a fotóművészetnek, és egyáltalán: milyen jövő előtt áll? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a feleletet a III. Fotóművészeti Nemzeti Szalon, amely Utak és útkereszteződések címmel 2026. június 5-én nyílt meg a Műcsarnokban.

Amikor a XIX. század közepe táján megszületett a fénykép, a fotográfusnak nem volt egyszerű dolga: gyakorlatilag több-bőröndnyi technikát és egy mozgó laboratóriumot kellett magával vinnie egy-egy pillanatnyi állapot megörökítéséhez. Az akkoriban készült fotográfia – legalábbis az általános vélekedés szerint – mindenféle manipuláció nélkül rögzítette a valóságot, a világot sem jobbnak, sem pedig rosszabbnak nem mutatta, mint amilyen. Éppen ezért a valóság objektív tükreként tekintettek rá az emberek, dokumentum volta több évtizeden keresztül megkérdőjelezhetetlen volt.

Pedig ha tudták volna, hogy egyes fotográfusok már szinte a kezdetektől manipulálták képeiket! Hippolyte Bayard mellőzöttsége elleni tiltakozásul például már 1840 októberében eljátszotta, majd le is fényképezte saját halálát. Képén egy falnak dőlő, félmeztelen, látszólag élettelen testet örökített meg, a hitelesség kedvéért a hátuljára búcsúlevelet is írt: „A holttest, amit ezen a képen látnak, ama Hippolyte Bayard-é, annak az eljárásnak a felfedezőjéé, melynek felséges eredményeit éppen most látták vagy éppen most fogják látni. […] Mindez sok megbecsülést szerzett neki, ellenben egyetlen centime-ot sem.” Bayard a valóságban még évtizedekig élt, elismert fotóssá vált, és csak 1887-ben, 86 éves korában hunyt el. A képpel azonban elérte, hogy ma neki tulajdonítjuk a világ legelső hamisított fényképét, amit aztán az elmúlt közel kétszáz év alatt megszámlálhatatlan másik követett.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/utak-es-utkeresztezodesek-1191811/

A magyar irodalom egyik legeredetibb hangú írójára emlékezünk június 24-én. Örkény István, a Tóték és az Egyperces novellák szerzője 1979-ben ezen a napon halt meg. Műveiben a háború, a diktatúra, a kisember kiszolgáltatottsága és a hétköznapok abszurditása egyszerre jelent meg tragikusan és groteszk humorral.

1979. június 24-én halt meg Örkény István, a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb alakja. Az Egyperces novellák, a Tóték és a Pisti a vérzivatarban szerzője sajátos, keserűen mulatságos látásmódjával teremtett különleges világot a magyar irodalomban. Halálának évfordulóján arra az íróra emlékezünk, aki a történelem brutalitását, a kisember kiszolgáltatottságát és a hatalom abszurditását groteszk pontossággal mutatta meg.

Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten, jómódú nagypolgári családban. A Piarista Gimnáziumban végzett, majd édesapja kérésére gyógyszerészi és vegyészmérnöki diplomát is szerzett, miközben egyre erősebben az irodalom felé fordult. Első novelláját 1937-ben József Attila fogadta be a Szép Szó folyóiratba. Első kötete, a Tengertánc 1941-ben jelent meg magánkiadásban.

Életének egyik legsúlyosabb fordulata 1942-ben következett, amikor zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be. A második magyar hadsereg mellett megjárta a frontot, majd szovjet hadifogságba került. A kiszolgáltatottság, a háború és az emberi méltóság szélsőséges próbái későbbi műveinek alapélményeivé váltak. Hadifogolyként is írt: ebből a tapasztalatból született többek között a Lágerek népe.

1956 után a kádári kultúrpolitika szilenciumra ítélte. Örkényhez köthető az egyik legismertebb forradalmi mondat is: „Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon.”

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://www.origo.hu/kultura/2026/06/orkeny-istvan-grotesz-magyar-iro-totek-egyperces

A főváros ismét a klasszikus zene nemzetközi központjává válik, ugyanis kezdetét veszi a XI. Fesztivál Akadémia Budapest – Summerfest. A Kokas Katalin és Kelemen Barnabás hegedűművész-házaspár által alapított, június 25. és július 13. között zajló rendezvénysorozatra több mint 50 világhírű szólista és 210 fiatal zenész érkezik a világ 40 országából.

A budapesti Summerfest első fele, június 25. és július 3. között a VI. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny jegyében telik, ahol 42 ifjú tehetség méri össze tudását a nemzetközi szakma legkiválóbbjaiból álló zsűri előtt.

„A Fehér Ilona-versenyen azok a fiatalok mérik össze tudásukat, akik néhány év múlva a világ koncerttermeinek ünnepelt szólistái lesznek. A verseny számunkra nem csupán megmérettetés, hanem találkozás is – egy olyan közösség kezdete, amelyből a jövő kamarazenei együttműködései születnek” – vallják az alapítók, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin.

Július 3-tól a koncertprogramok és a nyilvános mesterkurzusok veszik át a főszerepet. A FAB egyedülálló, mester–tanítvány modelljében a hallgatók több mint 700 egyéni órán vehetnek részt, majd a pódiumon együtt muzsikálhatnak az olyan meghívott világsztárokkal, mint Alena Baeva, Kirill Gerstein, Denis Kozhukhin, Andreas Ottensamer, Ilya Gringolts, Mihaela Martin, Alissa Margulis, Maxim Rysanov, Fenyő László és Boris Brovtsyn. A nemzetközi rangot jelzi, hogy a BBC Music Magazine által csak „valódi élő zenei műhelyként” leírt rendezvényt ma már egy lapon említik a Verbier Festival vagy a Kronberg Academy programjaival.

Kocsis Zoltán a fesztivál indulásakor úgy fogalmazott: „Látnivaló, hogy a Kelemen Kvartet, illetőleg a Kelemen-házaspár milyen vitálisan és eredményesen szervezte ezt az akadémiát. Ha egy ilyen épület, egy ilyen csodálatos épület, mint a Zeneakadémia áll rendelkezésre, akkor a kihasználhatóság szempontjából sincs probléma. Tehát én azt hiszem, a legnagyobb sikerélménnyel kecsegtet ez a fesztivál.”

Az idei Summerfest a 200 éves magyar hegedűiskola és Bartók Béla öröksége előtt tiszteleg, de a klasszikus repertoárt hungarikumok – cigányzene, néptánc –, valamint a Söndörgő és Szalonna és Bandája fellépései is színesítik. A fesztivál legkülönlegesebb pillanatainak egyike a Széchenyi Gyógyfürdőben rendezett éjszakai koncert lesz, a rendezvényt pedig a monumentális, közel kétszáz zenészt felvonultató Fratres záróhangverseny koronázza meg, hirdetve, hogy a legmagasabb színvonalú zene mindenkié.

Íme június legjobb családi programja! A jó hír, hogy még a pénztárcába sem kell mélyen belenyúlni ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. Ráadásul az ország bármelyik pontjáról elérhető lesz: június 20-án ismét eljön az év egyik legizgalmasabb kulturális eseménye, a Múzeumok Éjszakája, amikor országszerte több mint 450 intézmény közel 3000 programmal várja a látogatókat. A gyerekeket és családokat rengeteg interaktív élmény várja Budapesttől Debrecenig, Miskolctól Pécsig. Az esemény hivatalos oldalán, a muzej.hu-n település és eseménytípus szerint is lehet programokat keresni.

A Múzeumok Éjszakája az a rendezvény, ahol tényleg 0-tól 99 éves korig bárki találhat számára izgalmas helyszínt. A több száz gyermek- és családi program között kiemelt helyen szerepel a gasztronómia, hiszen az idei kiemelt téma, az „ízekbe zárt történetek” a kulturális és kulináris kapcsolatokat igyekszik bemutatni. A Bélyegmúzeum például játékos gasztrotérképpel, fűszerfelismerő feladatokkal és híres emberek receptjeivel készül, az ELTE Egyetemi Könyvtár pedig a Könyvek–Ízek–Kalandok programmal kapcsolja össze az olvasást, a játékot és a gasztronómiát.

A fővárosban szinte lehetetlen unatkozni. A Mesemúzeumban a gyerekek a Mesebeli 7 próba során maguk is mesehősökké válhatnak, míg a Tabáni kalandpálya játékos családi felfedezőtúrát kínál.

Aki inkább akcióra vágyik, annak a Katasztrófavédelem Központi Múzeuma lehet telitalálat. Itt a gyerekek kipróbálhatják, milyen tűzoltónak lenni, testközelből ismerkedhetnek meg a speciális felszerelésekkel, és kézműves foglalkozásokon is részt vehetnek.

A kisebbek kedvence lehet az Állatorvos-történeti Gyűjtemény, ahol élő állatokkal találkozhatnak, vagy a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Mézesbábos Műhelye, ahol mindenki elkészítheti a saját kézműves mézeskalácsát.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://www.origo.hu/kultura/2026/06/7-proba-tuzoltok-es-gasztrokalandok-csaladi-programok-a-muzeumok-ejszakajan

Legendás filmek, fantasztikus színészek, ikonikus filmjelenetek: a hazai filmgyártás elmúlt egy és negyed évszázadát ünnepli a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Felvétel! Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből címmel nyílt tárlatán, ahol olyan, mára kultikussá váló alkotások forgatásának kulisszatitkaiba is bepillanthat a közönség, mint a Körhinta, A tanú vagy az Egészséges erotika – mégpedig különleges látószögből.

1901-ben készült a honi filmgyártás első darabja, a Zsitkovszky Béla rendezte „A táncz” című alkotás, így idén a magyar filmtörténet 125 évét ünnepelhetjük. A jubileum kapcsán a Nemzeti Filmintézettel (NFI) együttműködésben rendezett tárlatot a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Felvétel! Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből címmel. Az elmúlt egy és negyed évszázadot összefoglalni kronologikusan szinte lehetetlen vállalkozás, ám a Mai Manó Ház két emeletén megnyílt, egymáshoz szervesen kapcsolódó tárlata rendhagyó koncepció mentén bontja ki e gazdag vizuális örökséget. A ház első emeletén hét ikonikus magyar film stand- és werkfotóiból láthatunk válogatást, míg a második emeleten az NFI Filmarchívumának kurátorai által összeállított anyag a magyar standfotószakma előtt tiszteleg, a kezdetektől a hazai filmgyártás kortárs közönségsikeréig, a „Hogyan tudnék élni nélküled?” képkockáiig ölelve fel a magyar filmtörténet legfontosabb pillanatait.

A stand- és werkfotózás már az első pillanattól a filmek népszerűsítését szolgálta. Az operatőr kamerájával szemben készített werkfotók magát a forgatást dokumentálják, bevonva a nézőt a filmkészítés kulisszatitkaiba, míg az operatőr kamerájával megegyező szögből készült képeket standfotónak nevezik. A jó szemű fotósok a filmek sajátos hangulatát, atmoszféráját is képesek megörökíteni, rögzítve a színészek játékát, a stáb munkáját, a forgatás legfontosabb történéseit, elevenné varázsolva a képeken az alkotási folyamatot, azaz a rendezői instrukciót és a rá rezonáló színészi játékot.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/fennyel-irt-tortenetek-1189262/

HEREND 200 címmel kerítéskiállítás nyílt hétfőn a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Andrássy úti székházánál a Herendi Porcelánmanufaktúra fennállásának 200. évfordulója alkalmából.

Az MMA közleménye szerint az idén 200 éves fennállását ünneplő Herendi Porcelánmanufaktúra a világ legnagyobbjaként őrzi és formálja a porcelánkészítés hagyományát. Az MMA székházánál látható tárlat a porcelánmanufaktúra története mellett a herendi porcelán művészeti és építészeti kapcsolódásait is bemutatja.

A tájékoztató idézi Turi Attilát, az MMA elnökét, aki a kiállítás hétfői megnyitóján hangsúlyozta: Herend nemcsak a magyar kézműves hagyományok egyik legfontosabb jelképe, hanem a nemzeti identitás és az alkotói közösség szimbóluma is.

Turi Attila felidézte Makovecz Imre meghatározó szerepét a Herendi Porcelánmanufaktúra megújulásában. Az 1990-es években a gyár igazgatótanácsának elnökeként olyan hosszú távú szemléletet képviselt, amely megalapozta a manufaktúra fejlődését – mondta.

Az MMA elnöke kitért a herendi manufaktúra és múzeum főbejáratára is, amelynek központi motívuma a méhkaptár, a közösségi munka és a szorgalom jelképe. Az építészeti megoldás Csernyus Lőrinc tervei alapján valósult meg, kapubálványain pedig Schrammel Imre és Tamás Ákos kerámiaszobrai láthatók.

Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója szerint Herend sikerének alapja az értékteremtés, értékmegőrzés és az innováció egysége. Hozzátette: a manufaktúra ma a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrája több mint négyezer mintával és tizenhatezer formával. Emlékeztetett arra, hogy a herendi porcelán nemzetközi ismertségét az 1851-es londoni világkiállítás alapozta meg, amikor Viktória királynő is rendelt a manufaktúra alkotásaiból windsori kastélya számára.

Folyamatosan jelen vagyunk a kiállítótermekben, mert hisszük, hogy ahova elmegyünk, oda nemcsak a herendi porcelánt juttatjuk el, hanem Magyarország egy részét is. Sikereinek meghatározó eleme a receptúrák titkossága. A Herendi Porcelánmanufaktúrában több mint 850 különböző szín van – mutatott rá Simon Attila.

HEREND 200 címmel június 19-től kiállítás nyílik a Pesti Vigadóban is, ahol a manufaktúra kiemelkedő alkotásait mutatják be. A tárlat augusztus 30-ig látogatható – áll a közleményben.