A titokzatos Voynich-kézirat mellett az egyik legnagyobb hazai történelmi rejtélyként számon tartott Rohonci kódex keletkezésének körülményeit egy újonnan felfedezett 16. századi levél helyezi teljesen új megvilágításba. A kutatást bemutató tanulmány a Cryptologia című tudományos folyóiratban jelent meg egy magyar történész-kutatócsoport közlésében. Az 1571-ben kelt irat és a hozzá csatolt mellékletek egyértelműen cáfolják azt a korábbi feltételezést, miszerint a kódex egy 19. századi modern hamisítvány lenne.

A felfedezést a Magyar Nemzeti Levéltár 16. századi levelezéseinek digitalizálási programja tette lehetővé, amelynek során Hanák Béla történész egy figyelmen kívül hagyott, különleges mellékletekkel ellátott okiratra bukkant.

A levelet Porhócs Farkas, a toronyi birtok intézője írta a földesurának, Batthyány Boldizsárnak. A levélben a tiszttartó egy titokzatos írnokról, egy úgynevezett deákról tesz jelentést, aki vonakodott személyesen a főúr elé járulni, attól tartva, hogy a többi írnok kinevetné a munkáját. Porhócs a levél mellékleteként elküldte a szóban forgó deák keze írását, amely összesen négy olyan oldalt tartalmazott, amelyet a Rohonci kódexből már ismert, azonosítatlan szimbólumrendszerrel vetettek papírra. A kutatócsoport megállapította, hogy az írnok művelt személy lehetett, azonban a származási helye a meglévő információk alapján továbbra is bizonytalan.

A kutatók – Láng Benedek, Bobory Dóra, Király Levente Zoltán és Tokai Gábor – részletes elemzésnek vetették alá a mellékleteket, és megállapították, hogy azok fizikai tulajdonságai eltérnek a kódex lapjaitól. A frissen felfedezett papírok kissé nagyobbak és négyzetesebbek, emellett a sorok közötti távolság és az íráskép léptéke is különbözik az eredeti könyvben látottaktól.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://mult-kor.hu/ujabb-bizonyitek-kerult-elo-a-rejtelyes-rohonci-kodex-keletkezeserol-20261015

Bár ott jártunkkor még javában zajlott a fafaragó tábor, mára elkészült Kajárpéc Kapuja. A 2026. szeptember 26-án felavatott székely kaput a Sokorói Tájegység Egyesülés kezdeményezésére, civil összefogással állították, és Sokorópátka, Ravazd, Pannonhalma, illetve Écs után immár az ötödik a térségben.

A Kisalföld síksága és a Bakony hegyvonulatai között három jól elkülöníthető dombsor képez átmenetet. Ez a Sokorói-dombvidék, melynek legismertebb kulturális és szakrális központja Pannonhalma. Úti célunk azonban most a néhány kilométerrel távolabb fekvő Kajárpéc. Ennek a nem egészen 1500 fős településnek, amely a sokorói településekhez hasonlóan bortermeléséről híres, fő jellegzetessége a családi pincészetekben kóstolható otelló. A kajárpéciek olyannyira büszkék erre a mélyvörös színű, intenzív ízű, direkt termő szőlőfajtára, hogy évről évre megrendezik a Sokoró Térségi Otelló Borversenyt, sőt, a helyi színtársulat, a Kajárpéci Vízirevü néhány évvel ezelőtt – Shakespeare után szabadon – egy Kajárpéci Otelló című vásári komédiát is bemutatott. Ugyanakkor nemcsak a község, de a régió lakossága is kifejezetten aktív közösségi élet él. Most is egy civil szervezet, mégpedig a Sokorói Tájegység Egyesülés meghívására érkezünk a falu tájházába, ahol már javában zajlik a fafaragó tábor, és gőzerővel készül Kajárpéc Kapuja.

A kapun nemcsak környékbeli szakemberek és önkéntesek dolgoznak, de érkeztek ide segítő kezek Szegedről, Békéscsabáról, Felvidékről és Erdélyből is. Az éppen jelen lévő, mintegy 30-40 fős baráti társaságot az első igazán nagy munka, a 2023. június 3-án Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát és Böjte Csaba ferences szerzetes fővédnökségével felavatott, méreteiben világelső székely kapu, az Összetartozás Kapuja hozta össze. A sokorópátkait aztán sorra követte a többi: Ravazdon, Pannonhalmán és Écsen, most pedig Kajárpécen. De feladat még van bőven!

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/kajarpec-kapuja-1236312/

Költőink már évszázadokkal ezelőtt megvívták a maguk csatáit a végtelennel. Míg a tudomány próbálta centire (vagy legalábbis fényévre) kimérni az űrt, a magyar irodalom nagyjai inkább arra használták a csillagokat, hogy a saját, nagyon is földi magányukat vagy éppen szerelmi bánatukat vetítsék rájuk. Így lesz a Tejút egy galaktikus képződmény helyett égi bál, ahová vagy nem kapunk meghívót, vagy már az előtérben elájultunk a látványtól.

Október 4. és 10. között ráadásul külön apropónk is van fölfelé nézni: ekkor tartják a világűr hetét. Az intervallum két űrtörténeti mérföldkövet fog közre. 1957. október 4-én állt Föld körüli pályára az első ember alkotta műhold, tíz évvel később, október 10-én pedig hatályba lépett a világűr kutatásának és használatának alapelveit rögzítő nemzetközi egyezmény.

A világűr hete tehát hivatalosan az űrkutatásról szól. Mi viszont arra voltunk kíváncsiak, mi történik, ha az égboltot nem műholdakkal és távcsövekkel, hanem a magyar irodalmon keresztül kezdjük vizsgálni. Mert csillagból ugyanaz jutott Janus Pannoniusnak, Petőfinek, Tóth Árpádnak és Kosztolányinak is – csak egészen mást láttak bele.

A reneszánsz idején a csillagászat és a csillagjóslás (asztrológia) még szorosan együtt jártak: Hunyadi Mátyás udvara például valóságos gyűjtőhelye volt az „astronómusoknak”, akik közül sokan főállásban horoszkópokat gyártottak a király születéséhez, koronázásához, vagy éppen ahhoz, hogy mikor érdemes karddal suhintani az ég felé.

Janus Pannonius, a mi nagy humanistánk, szintén nem vetette meg az égbolt kutatását, bár néha a lelkesedése nagyobb volt a pontosságánál. Esetében előfordult, hogy annyira lenyűgözte a nappali égen is látható Vénusz, hogy rögvest üstökösnek nevezte…

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://kultura.hu/o-merte-az-egboltot-en-meg-neztem-csillagok-a-magyar-irodalomban/

Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján. Azóta a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapjaként emlékezünk október 6-ára. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon. Az aradi vértanúk a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tisztek voltak, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatti megtorlással az osztrákok példát akartak statuálni.

A magyar honvédsereg a Világos közelében levő szőlősi mezőn tette le a fegyvert az orosz csapatok előtt: a nemzet, szabadságvágya ellenére két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben már nem tudott tovább harcolni. Az osztrákok sértett büszkesége miatt – hogy a megadás nem előttük történt – a tábornokokat megillető lőpor és golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar parancsnokok részére, miután az oroszok – noha ígéretet tettek az ellenkezőjére – foglyaikat kiadták. Az utóbbi büntetésnek – amelyet korábban inkább csak köztörvényesekre alkalmaztak – megbecstelenítő jellege is volt.

A 30 magyar tábornok közül 15 került a szövetségesek kezére. Közülük Görgei és a Pétervárad feladásáért amnesztiában részesített Kiss Pál kerülte el a hadbírósági eljárást. Két tábornok, Gaál Miklós és Pikéty Gusztáv csak hetekkel később jutott a császári és királyi hatóságok kezére.

A szabadságharcban résztvevők elleni megtorlás gondolata már 1848 novembere óta foglalkoztatta az osztrák hatóságokat.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://jogiforum.hu/hirek/2026/10/06/oktober-6-dika-az-aradi-vertanuk-emleknapja-hosokre-emlekezunk/

Magyar-szlovák együttműködésben újultak meg Salgó és Somoskő várai és a két vár között húzódó Petőfi sétány; Salgótarján megyei jogú város önkormányzata, a szlovákiai Sátorosbánya község és a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum közösen valósította meg a fejlesztéseket az INTERREG Magyarország Szlovákia Együttműködési Program 256 ezer eurós támogatásával – tájékoztatta az MTI-t a salgótarjáni polgármesteri hivatal.

Mint írták: a legfőbb célkitűzés Somoskő és Salgó várának összekapcsolása volt, erősítve a kulturális örökségre épülő turizmust. Megújult a két vár között húzódó Petőfi sétány, és a sétányon található Petőfi-forrás, Balassi Bálint-pihenő és Losonczy Anna-forrás.

Megszépültek a forrásfoglalatok, a kihelyezett padok, asztalok, tűzrakóhelyek, kisebb vizes élőhelyet alakítottak ki az őshonos kétéltűeknek, egységes arculatú tájékoztató- és interaktív táblákat helyeztek ki.

A salgói vár úgynevezett „alsó vár” részén a régészeti feltárások után pihenőhelyet alakítottak ki asztalokkal és padokkal, a feltárás eredményeit pedig újonnan telepített információs és interaktív táblákkal mutatják be.

A Kacsicsok korát feltáró leletanyagból kiállítás készült a Dornyay Béla Múzeumban.

Somoskő vára Sátorosbánya közigazgatási határán belül található. Itt állagmegóvási munkákat végeztek el a főbejárati kapun és az ágyútornyon, az eredeti középkori elemek megőrzésével. Megújult továbbá a vár alatt található Krúdy forrás és környezete, valamint új információs és tájékoztató táblákat helyeztek ki a tanösvényen.

Mravcsik Tamás a közleményben hangsúlyozta, hogy a projekt közvetlen határtérséget érintett, és mindkét település, mindkét ország hosszú távon tud profitálni az örökségek hangsúlyosabb turisztikai felhasználásából, a történelmi örökséget nemcsak megőrzik, hanem a látogatók szolgálatába is állítják.

Október 1-jén kezdődik a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál a Hungexpón. Az esemény előtt a Gerbaud Cukrászdában tartott előzetes sajtótájékoztatót a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete. Az idei fesztivál tematikája a német irodalom, így német, svájci és osztrák díszvendégek részvételével zajlott a fesztivál előzetes bemutatása. Az MKKE elnöke, Gál Katalin a részletekbe is bevatta az InfoRádiót.

Magyarországon kívül Ausztria, Németország és Svájc rakja össze az október első napjával kezdődő programot a 31. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Hungexpón – tudta meg az InfoRádió az esemény sajtóbemutatóján Gál Katalintól, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete elnökétől.

Ígérete szerint az nagyon színesnek is ígérkezik, mögötte állnak a nagykövetek, a kulturális intézetek, így a Goethe Intézet vezetője is. A kapcsolódás külön érdekessége, hogy a Goethén keresztül beszáll a legendás Frankfurti Könyvvásár is, épp az, amely a magyarországi rendezvényt is ihlette annak idején, és segítette is a létrejöttét. A frankfurti vásár egyébként épp pár héttel lesz a magyar után, emiatt különösen is megtisztelő Gál Katalin szerint, hogy bemutatják az újdonságokat.

A budapesti eseményen átadják a Budapest Nagydíjat is, amely minden évben egyetlen íróé: idén Colm Tóibín ír író kapja az elismerést. Most A varázsló című könyve fog megjelenni, ami Thomas Mann életéről szól, így ő is kapcsolódik a német tematikához.

Újszerű az idei fesztiválon, hogy a képregények egy önálló termet kaptak, ahol a nemzetközi képregények aktuális, friss köteteit nézhetik és vásárolhatják meg az érdeklődők, illetve a magyar képregénykínálattal is találkozhatnak.

Most is nagy hangsúlyt fektetnek a „gyerek(b)irodalomra” – a zárójeles betűvel Gál Katalin szerint a több teremnyi gyerekkönyv-kínálatra utalnak. Itt is lesz színpad beszélgetésekkel, bábjátékkal, filmvetítéssel.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://infostart.hu/kultura/2026/09/29/az-olvasas-kapudrogjai-is-elenk-tarulnak-most#

Öt egyperces novellából készült miniopera az Örkény István Színház és a Budapesti Független Operaszínház közös produkciójában. Az Örkény Kert programsorozatában debütáló Egyperces operák 2.0 kortárs zeneszerzők segítségével vizsgálja, mi történik a csattanóra épülő, rövid prózával, ha zenei alkotássá formálják. Az öt darab egyszerre sikeres műfaji kísérlet és szórakoztató, elgondolkodtató találkozás Örkény fanyar humorával, valamint a kortárs opera világával.

Hogyan lehet színre vinni az Örkény-egyperceseket?

Az, hogy akár zenés színházi formában is, bizonyára nem az első helyen szerepelne a válaszok között, pedig az Örkény István Színház és a Budapesti Független Operaszínház éppen ezt a megoldást választotta: az Egyperces operák 2.0 című produkciójuk nem más, mint öt egyperces novella alapján komponált miniopera-füzér, Varga Bence rendezésében, Juhász Bence vezényletével. A két intézmény nem először hajózik együtt e vizeken: a sorozatot nyitó, verziószámot nem viselő előadást tavaly mutatták be – az idei folytatással együtt tehát immár tízre emelkedett az operácskává formált Örkény-adaptációk száma.

A teátrum amúgy nemcsak a programkínálatában van tekintettel a névadójára, a 2026/2027-es évad címe – I’ m going magyarni – szintén az író egyik egyperceséből származik. A Nézzünk bizakodva a jövőbe! című, 1968-ban megjelent novellában Örkény felvázolja: száz-száztizenöt év múlva véget ér a magyarságot sújtó, ezeréves pechszéria, és a világ legtöbb nyelvében megjelenik a „magyar” szó – igeként, pozitív jelentésárnyalattal…

Az Egyperces operák 2.0 már a címében is érdekes, hiszen biztosra vehető: míg a rövid terjedelmű, csattanóval végződő, groteszkbe vagy abszurdba hajló írások olvasási ideje meglehetősen rövid, a minioperává formált alkotások előadási ideje óhatatlanul hosszabb, mint egy perc.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/orkeny-kortars-hangokon-1231373/

A rendkívüli apadás miatt eddig ismeretlen cölöpsort azonosítottak a régészek a török kori Tisza-híd maradványaiból Szolnoknál. Ahogy arról a Szoljon hírportál beszámolt, a Damjanich János Múzeum munkatársai ipari búvárok bevonásával vizsgálták meg a Zagyva torkolatának előterét. A korábban elpusztultnak hitt szerkezeti elemek felfedezése kiegészíti a 16. és 17. századi oszmán faépítészetről rendelkezésre álló adatokat.

A mínusz 341 centiméteres vízállás teremtette meg a lehetőséget a meder átvizsgálására. A Kertész Róbert régész által vezetett fémkeresős csapat a már ismert parti cölöpsorok közötti területre koncentrált. A vízmélység miatt ipari búvárok segítségét kérték, aki a folyó középső szakaszán egy újabb, egymástól egy méterre elhelyezkedő cölöpsort azonosított a meder alján. A szakemberek idáig úgy vélték, hogy a mederkotrások során a híd középső elemei véglegesen elpusztultak.

A felszínre került, tüskeszerű tölgyfa cölöpöket a szárazság veszélyezteti, mivel a levegőn kiszáradnak és szétnyílnak. A régészek az elmúlt évben már felmérték a parti elemeket, amelyekből kormeghatározáshoz mintákat vettek. Az újonnan felfedezett maradványokat geodéták fogják bemérni a napokban. A koordináták segítségével a kutatók pontosabb alaprajzot készíthetnek az átkelőről, amelynek víz alatti csonkjai a csónakos forgalom számára balesetveszélyt is jelentenek.

A szolnoki átkelő kiemelkedő jelentőséggel bírt a Hódoltság korában. Miután az Oszmán Birodalom seregei 1552-ben elfoglalták a szolnoki várat, a település fontos szandzsákszékhellyé vált. A fahíd biztosította a katonai és kereskedelmi kapcsolatot az Alföld keleti része és Erdély felé. A feljegyzések szerint az átkelő masszív pilléreit a 16. és 17. század során debreceni ácsmesterek állították a folyómederbe, ami a korszak mérnöki szakértelmét dicséri.

A folyó egykori hidrológiai állapotának ismerete segíti a topográfia megértését. A Tisza szélessége a török korban megközelítőleg 240 méter volt, a jelenlegi meder több mint duplája. A most azonosított faelemek a két már ismert hídfő között, a mai közúti átkelő vonalában fekszenek. A cölöpsorok feltérképezése nemcsak egy elfeledett műszaki emlék dokumentálását szolgálja, hanem segít rekonstruálni az erődítmény és a folyó történelmi kapcsolatát is.

Zene, történelem, sors és művészi szabadság találkozik a Cziffra Fesztivál koncertjén a Magyar Zene Házában. Halász Judit, Hegedűs D. Géza, Érdi Tamás és Farkas Gábor közreműködésével idézik meg Cziffra György kivételes életét és művészetét egy olyan estén, ahol a zene egyszerre őrzi az emléket és szól a jelenhez.

Kevés művész életében fonódik össze olyan drámai erővel történelem és tehetség, mint Cziffra Györgyében. A 20. század egyik legsikeresebb zongoraművésze számára a felemelkedés, a megpróbáltatások, a nélkülözés és a művészi szabadságért folytatott küzdelem egyaránt meghatározó tapasztalat volt. Mégis minden körülményen átívelt az a rendkívüli erő, amely a zongoránál újra és újra szabaddá tette.

Ágyúk és virágok – a cím egyszerre idézi meg Cziffra korának ellentéteit és művészetének kettősségét: a történelem súlyát és a zene felemelő erejét. Egyik oldalon a 20. század viharos évtizedei, a másikon az a páratlan érzékenység és költőiség, amely Cziffra játékát mindvégig áthatotta.

A koncerten Cziffra önéletrajzi írása alapján Halász Judit és Hegedűs D. Géza közreműködésével elevenedik meg a zongoraművész életútja, Érdi Tamás és Farkas Gábor pedig a zongora hangján idézik fel a közönségnek azt a zenei szellemiséget, amelyet a mester képviselt. A zene, a próza és a személyes emlékezés egymást kiegészítve rajzolják meg annak a művésznek a portréját, aki számára a zongora nem pusztán hangszer, hanem a szabadság egyik legteljesebb kifejezési formája volt.

Az est egyúttal Vásáry Tamás emléke előtt is tiszteleg. A legendás zongoraművészhez és karmesterhez fűződő szakmai és személyes kapcsolatok emléke különös jelentőséget ad az eseménynek.

A Cziffra György Fesztivál hagyományához híven az ünnepi koncert a jövő kiválóságairól is szól: az est során adják át a fesztivál rangos díjait a jelen kiemelkedő tehetségeinek, a Kőbányai Önkormányzat támogatásával.

Egy este, ahol a történelem emlékezete, a zongora virtuozitása és a zene költészete találkozik, Cziffra György születésének 105. évfordulóján.

Forrás: fidelio.hu
Fotó: Cziffra Fesztivál

A Mézesvölgyi Nyár idei 25 előadására több mint 42 ezer fizető néző érkezett, az előadások kihasználtsága 91,5 százalékos volt. A Veres 1 Színház szervezésében megvalósuló fesztivál tíz év alatt csaknem 258 ezer nézőt fogadott, és mára az agglomeráció egyik meghatározó nyári kulturális eseményévé vált.

Véget ért a tizedik Mézesvölgyi Nyár. A 2026-os fesztivál 25 előadására összesen 42 441 fizető néző váltott jegyet, ami meghaladja a tavalyi, ugyanennyi előadással elért 39 088-as nézőszámot. Az idei előadásokat átlagosan 1700 néző élvezte, a kihasználtság pedig így elérte a 91,5 százalékot.

A Veres 1 Színház fesztiválja a húszezer fős Veresegyházon (és a környező településeken) olyan kulturális találkozóponttá vált, amelynek kedvéért már nem kell Budapestre utazni. A Mézesvölgyi Nyár évről évre a fővárosi és vidéki színházak népszerű produkcióit, ismert művészeket és könnyűzenei előadókat hoz közelebb az agglomeráció közönségéhez, miközben saját, helyben létrejövő programoknak is teret ad. A színházi előadások és musicalek mellett vígjátékok, családi programok és koncertek is szerepelnek a kínálatban, így a fesztivál a különböző korosztályok és érdeklődésű nézők számára is kínál nyári esti szórakozást.

2017 óta összesen 257 686 néző látogatott el a fesztiválra, amelynek tíz év alatt 192 előadása volt. A fesztivál ideje alatt több mint 700 művész és színpadi háttérmunkás vett részt az előadások megvalósításában, esténként pedig több mint 50 munkatárs segítette a nézők komfortos és zavartalan szórakozását.

A tizedik évad ezzel lezárult, de a Mézesvölgyi Nyár és a szervező Veres 1 Színház 2027-ben újabb előadásokkal és újabb nyári estékkel várja a közönséget.

Forrás: fidelio.hu
Fotó: Almási Dániel / Veres 1 Színház