A digitális képalkotás és a mesterséges intelligencia korában a hagyományos fotográfia nemcsak az eddig használt eszközeit, anyagait veszíti el rohamtempóban, de filozófiája is folyamatosan változik. Milyen válaszai vannak erre a fotóművészetnek, és egyáltalán: milyen jövő előtt áll? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a feleletet a III. Fotóművészeti Nemzeti Szalon, amely Utak és útkereszteződések címmel 2026. június 5-én nyílt meg a Műcsarnokban.

Amikor a XIX. század közepe táján megszületett a fénykép, a fotográfusnak nem volt egyszerű dolga: gyakorlatilag több-bőröndnyi technikát és egy mozgó laboratóriumot kellett magával vinnie egy-egy pillanatnyi állapot megörökítéséhez. Az akkoriban készült fotográfia – legalábbis az általános vélekedés szerint – mindenféle manipuláció nélkül rögzítette a valóságot, a világot sem jobbnak, sem pedig rosszabbnak nem mutatta, mint amilyen. Éppen ezért a valóság objektív tükreként tekintettek rá az emberek, dokumentum volta több évtizeden keresztül megkérdőjelezhetetlen volt.

Pedig ha tudták volna, hogy egyes fotográfusok már szinte a kezdetektől manipulálták képeiket! Hippolyte Bayard mellőzöttsége elleni tiltakozásul például már 1840 októberében eljátszotta, majd le is fényképezte saját halálát. Képén egy falnak dőlő, félmeztelen, látszólag élettelen testet örökített meg, a hitelesség kedvéért a hátuljára búcsúlevelet is írt: „A holttest, amit ezen a képen látnak, ama Hippolyte Bayard-é, annak az eljárásnak a felfedezőjéé, melynek felséges eredményeit éppen most látták vagy éppen most fogják látni. […] Mindez sok megbecsülést szerzett neki, ellenben egyetlen centime-ot sem.” Bayard a valóságban még évtizedekig élt, elismert fotóssá vált, és csak 1887-ben, 86 éves korában hunyt el. A képpel azonban elérte, hogy ma neki tulajdonítjuk a világ legelső hamisított fényképét, amit aztán az elmúlt közel kétszáz év alatt megszámlálhatatlan másik követett.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/utak-es-utkeresztezodesek-1191811/

A magyar irodalom egyik legeredetibb hangú írójára emlékezünk június 24-én. Örkény István, a Tóték és az Egyperces novellák szerzője 1979-ben ezen a napon halt meg. Műveiben a háború, a diktatúra, a kisember kiszolgáltatottsága és a hétköznapok abszurditása egyszerre jelent meg tragikusan és groteszk humorral.

1979. június 24-én halt meg Örkény István, a 20. századi magyar irodalom egyik legfontosabb alakja. Az Egyperces novellák, a Tóték és a Pisti a vérzivatarban szerzője sajátos, keserűen mulatságos látásmódjával teremtett különleges világot a magyar irodalomban. Halálának évfordulóján arra az íróra emlékezünk, aki a történelem brutalitását, a kisember kiszolgáltatottságát és a hatalom abszurditását groteszk pontossággal mutatta meg.

Örkény István 1912. április 5-én született Budapesten, jómódú nagypolgári családban. A Piarista Gimnáziumban végzett, majd édesapja kérésére gyógyszerészi és vegyészmérnöki diplomát is szerzett, miközben egyre erősebben az irodalom felé fordult. Első novelláját 1937-ben József Attila fogadta be a Szép Szó folyóiratba. Első kötete, a Tengertánc 1941-ben jelent meg magánkiadásban.

Életének egyik legsúlyosabb fordulata 1942-ben következett, amikor zsidó származása miatt munkaszolgálatra hívták be. A második magyar hadsereg mellett megjárta a frontot, majd szovjet hadifogságba került. A kiszolgáltatottság, a háború és az emberi méltóság szélsőséges próbái későbbi műveinek alapélményeivé váltak. Hadifogolyként is írt: ebből a tapasztalatból született többek között a Lágerek népe.

1956 után a kádári kultúrpolitika szilenciumra ítélte. Örkényhez köthető az egyik legismertebb forradalmi mondat is: „Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon.”

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://www.origo.hu/kultura/2026/06/orkeny-istvan-grotesz-magyar-iro-totek-egyperces

A főváros ismét a klasszikus zene nemzetközi központjává válik, ugyanis kezdetét veszi a XI. Fesztivál Akadémia Budapest – Summerfest. A Kokas Katalin és Kelemen Barnabás hegedűművész-házaspár által alapított, június 25. és július 13. között zajló rendezvénysorozatra több mint 50 világhírű szólista és 210 fiatal zenész érkezik a világ 40 országából.

A budapesti Summerfest első fele, június 25. és július 3. között a VI. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny jegyében telik, ahol 42 ifjú tehetség méri össze tudását a nemzetközi szakma legkiválóbbjaiból álló zsűri előtt.

„A Fehér Ilona-versenyen azok a fiatalok mérik össze tudásukat, akik néhány év múlva a világ koncerttermeinek ünnepelt szólistái lesznek. A verseny számunkra nem csupán megmérettetés, hanem találkozás is – egy olyan közösség kezdete, amelyből a jövő kamarazenei együttműködései születnek” – vallják az alapítók, Kelemen Barnabás és Kokas Katalin.

Július 3-tól a koncertprogramok és a nyilvános mesterkurzusok veszik át a főszerepet. A FAB egyedülálló, mester–tanítvány modelljében a hallgatók több mint 700 egyéni órán vehetnek részt, majd a pódiumon együtt muzsikálhatnak az olyan meghívott világsztárokkal, mint Alena Baeva, Kirill Gerstein, Denis Kozhukhin, Andreas Ottensamer, Ilya Gringolts, Mihaela Martin, Alissa Margulis, Maxim Rysanov, Fenyő László és Boris Brovtsyn. A nemzetközi rangot jelzi, hogy a BBC Music Magazine által csak „valódi élő zenei műhelyként” leírt rendezvényt ma már egy lapon említik a Verbier Festival vagy a Kronberg Academy programjaival.

Kocsis Zoltán a fesztivál indulásakor úgy fogalmazott: „Látnivaló, hogy a Kelemen Kvartet, illetőleg a Kelemen-házaspár milyen vitálisan és eredményesen szervezte ezt az akadémiát. Ha egy ilyen épület, egy ilyen csodálatos épület, mint a Zeneakadémia áll rendelkezésre, akkor a kihasználhatóság szempontjából sincs probléma. Tehát én azt hiszem, a legnagyobb sikerélménnyel kecsegtet ez a fesztivál.”

Az idei Summerfest a 200 éves magyar hegedűiskola és Bartók Béla öröksége előtt tiszteleg, de a klasszikus repertoárt hungarikumok – cigányzene, néptánc –, valamint a Söndörgő és Szalonna és Bandája fellépései is színesítik. A fesztivál legkülönlegesebb pillanatainak egyike a Széchenyi Gyógyfürdőben rendezett éjszakai koncert lesz, a rendezvényt pedig a monumentális, közel kétszáz zenészt felvonultató Fratres záróhangverseny koronázza meg, hirdetve, hogy a legmagasabb színvonalú zene mindenkié.

Íme június legjobb családi programja! A jó hír, hogy még a pénztárcába sem kell mélyen belenyúlni ahhoz, hogy mindenki jól érezze magát. Ráadásul az ország bármelyik pontjáról elérhető lesz: június 20-án ismét eljön az év egyik legizgalmasabb kulturális eseménye, a Múzeumok Éjszakája, amikor országszerte több mint 450 intézmény közel 3000 programmal várja a látogatókat. A gyerekeket és családokat rengeteg interaktív élmény várja Budapesttől Debrecenig, Miskolctól Pécsig. Az esemény hivatalos oldalán, a muzej.hu-n település és eseménytípus szerint is lehet programokat keresni.

A Múzeumok Éjszakája az a rendezvény, ahol tényleg 0-tól 99 éves korig bárki találhat számára izgalmas helyszínt. A több száz gyermek- és családi program között kiemelt helyen szerepel a gasztronómia, hiszen az idei kiemelt téma, az „ízekbe zárt történetek” a kulturális és kulináris kapcsolatokat igyekszik bemutatni. A Bélyegmúzeum például játékos gasztrotérképpel, fűszerfelismerő feladatokkal és híres emberek receptjeivel készül, az ELTE Egyetemi Könyvtár pedig a Könyvek–Ízek–Kalandok programmal kapcsolja össze az olvasást, a játékot és a gasztronómiát.

A fővárosban szinte lehetetlen unatkozni. A Mesemúzeumban a gyerekek a Mesebeli 7 próba során maguk is mesehősökké válhatnak, míg a Tabáni kalandpálya játékos családi felfedezőtúrát kínál.

Aki inkább akcióra vágyik, annak a Katasztrófavédelem Központi Múzeuma lehet telitalálat. Itt a gyerekek kipróbálhatják, milyen tűzoltónak lenni, testközelből ismerkedhetnek meg a speciális felszerelésekkel, és kézműves foglalkozásokon is részt vehetnek.

A kisebbek kedvence lehet az Állatorvos-történeti Gyűjtemény, ahol élő állatokkal találkozhatnak, vagy a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Mézesbábos Műhelye, ahol mindenki elkészítheti a saját kézműves mézeskalácsát.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://www.origo.hu/kultura/2026/06/7-proba-tuzoltok-es-gasztrokalandok-csaladi-programok-a-muzeumok-ejszakajan

Legendás filmek, fantasztikus színészek, ikonikus filmjelenetek: a hazai filmgyártás elmúlt egy és negyed évszázadát ünnepli a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Felvétel! Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből címmel nyílt tárlatán, ahol olyan, mára kultikussá váló alkotások forgatásának kulisszatitkaiba is bepillanthat a közönség, mint a Körhinta, A tanú vagy az Egészséges erotika – mégpedig különleges látószögből.

1901-ben készült a honi filmgyártás első darabja, a Zsitkovszky Béla rendezte „A táncz” című alkotás, így idén a magyar filmtörténet 125 évét ünnepelhetjük. A jubileum kapcsán a Nemzeti Filmintézettel (NFI) együttműködésben rendezett tárlatot a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Felvétel! Pillanatok a 125 éves magyar film történetéből címmel. Az elmúlt egy és negyed évszázadot összefoglalni kronologikusan szinte lehetetlen vállalkozás, ám a Mai Manó Ház két emeletén megnyílt, egymáshoz szervesen kapcsolódó tárlata rendhagyó koncepció mentén bontja ki e gazdag vizuális örökséget. A ház első emeletén hét ikonikus magyar film stand- és werkfotóiból láthatunk válogatást, míg a második emeleten az NFI Filmarchívumának kurátorai által összeállított anyag a magyar standfotószakma előtt tiszteleg, a kezdetektől a hazai filmgyártás kortárs közönségsikeréig, a „Hogyan tudnék élni nélküled?” képkockáiig ölelve fel a magyar filmtörténet legfontosabb pillanatait.

A stand- és werkfotózás már az első pillanattól a filmek népszerűsítését szolgálta. Az operatőr kamerájával szemben készített werkfotók magát a forgatást dokumentálják, bevonva a nézőt a filmkészítés kulisszatitkaiba, míg az operatőr kamerájával megegyező szögből készült képeket standfotónak nevezik. A jó szemű fotósok a filmek sajátos hangulatát, atmoszféráját is képesek megörökíteni, rögzítve a színészek játékát, a stáb munkáját, a forgatás legfontosabb történéseit, elevenné varázsolva a képeken az alkotási folyamatot, azaz a rendezői instrukciót és a rá rezonáló színészi játékot.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/fennyel-irt-tortenetek-1189262/

HEREND 200 címmel kerítéskiállítás nyílt hétfőn a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Andrássy úti székházánál a Herendi Porcelánmanufaktúra fennállásának 200. évfordulója alkalmából.

Az MMA közleménye szerint az idén 200 éves fennállását ünneplő Herendi Porcelánmanufaktúra a világ legnagyobbjaként őrzi és formálja a porcelánkészítés hagyományát. Az MMA székházánál látható tárlat a porcelánmanufaktúra története mellett a herendi porcelán művészeti és építészeti kapcsolódásait is bemutatja.

A tájékoztató idézi Turi Attilát, az MMA elnökét, aki a kiállítás hétfői megnyitóján hangsúlyozta: Herend nemcsak a magyar kézműves hagyományok egyik legfontosabb jelképe, hanem a nemzeti identitás és az alkotói közösség szimbóluma is.

Turi Attila felidézte Makovecz Imre meghatározó szerepét a Herendi Porcelánmanufaktúra megújulásában. Az 1990-es években a gyár igazgatótanácsának elnökeként olyan hosszú távú szemléletet képviselt, amely megalapozta a manufaktúra fejlődését – mondta.

Az MMA elnöke kitért a herendi manufaktúra és múzeum főbejáratára is, amelynek központi motívuma a méhkaptár, a közösségi munka és a szorgalom jelképe. Az építészeti megoldás Csernyus Lőrinc tervei alapján valósult meg, kapubálványain pedig Schrammel Imre és Tamás Ákos kerámiaszobrai láthatók.

Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója szerint Herend sikerének alapja az értékteremtés, értékmegőrzés és az innováció egysége. Hozzátette: a manufaktúra ma a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrája több mint négyezer mintával és tizenhatezer formával. Emlékeztetett arra, hogy a herendi porcelán nemzetközi ismertségét az 1851-es londoni világkiállítás alapozta meg, amikor Viktória királynő is rendelt a manufaktúra alkotásaiból windsori kastélya számára.

Folyamatosan jelen vagyunk a kiállítótermekben, mert hisszük, hogy ahova elmegyünk, oda nemcsak a herendi porcelánt juttatjuk el, hanem Magyarország egy részét is. Sikereinek meghatározó eleme a receptúrák titkossága. A Herendi Porcelánmanufaktúrában több mint 850 különböző szín van – mutatott rá Simon Attila.

HEREND 200 címmel június 19-től kiállítás nyílik a Pesti Vigadóban is, ahol a manufaktúra kiemelkedő alkotásait mutatják be. A tárlat augusztus 30-ig látogatható – áll a közleményben.

Jelentős tudományos, nemzetközi áttörést hozott a székesfehérvári királyi bazilika csontleleteinek genetikai vizsgálata. A kutatók több mint négyszáz egyén genomját elemezték, és ennek eredményeként sikerült azonosítaniuk II. (Vak) Béla magyar király maradványait, valamint három új Árpád-házi férfiági leszármazási vonalat is feltártak.

A székesfehérvári királyi bazilika egykori osszáriuma régóta foglalkoztatja a történészeket és a régészeket. Az évszázadok során összekeveredett emberi maradványok között számos magyar uralkodó és főrangú személy csontjai rejtőzhetnek, ám személyazonosságuk meghatározása sokáig szinte lehetetlen feladatnak tűnt.

Most azonban új fejezet nyílhat a magyar középkor kutatásában. A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának és a Szegedi Tudományegyetem kutatóinak együttműködésében több mint négyszáz egyén genetikai állományát vizsgálták meg. A munka eredményeként három új, az Árpád-ház férfiági leszármazási vonalához tartozó személyt sikerült azonosítani.

A kutatás legfontosabb eredménye, hogy az egyik csontváz minden kétséget kizáróan II. (Vak) Bélához köthető. A király 1131 és 1141 között uralkodott Magyarországon, és a középkori magyar történelem egyik különleges alakja volt. Gyermekkorában megvakították, mégis a trónra került, uralkodása alatt pedig sikerült megszilárdítania hatalmát.

Az elemzések nemcsak egy király személyazonosságát fedték fel, hanem az Árpád-ház eredetéről is új adatokat szolgáltattak. A vizsgálatok megerősítették, hogy a dinasztia férfiági genetikai vonala az R1a-Z93 haplocsoportba tartozik, amely az eurázsiai sztyeppe népeihez köthető.

A kutatók ugyanakkor azt is megfigyelték, hogy az Árpád-ház korai tagjai még erőteljesebb keleti genetikai örökséget hordoztak, míg a későbbi uralkodók egyre inkább beilleszkedtek az európai genetikai térbe. Ez jól tükrözi a középkori dinasztikus házasságok hatását és a Magyar Királyság fokozatos integrációját Európába.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://magyarnemzet.hu/kultura/2026/06/kiraly-arpad-hazi-maradvanyait-azonositottak

Jelmezekkel, visszaemlékezésekkel, archív fotókkal, filmfelvételekkel, különleges tárgyakkal nyílt meg a Magyar Állami Népi Együttes 75. évfordulójának tiszteletére a Hagyományok Háza tereit átszövő, rendhagyó kiállítás Mint a forrásvíz címmel, amely az együttes történetén keresztül korszakainak kulturális lenyomatát is megidézi. Többek közt kiderül, mivel mondott köszönetet Mao Ce-tung az együttes kínai turnéjáért, hogyan keveredett a korszak ünnepelt sztárja, Ingrid Bergman egy néptáncos buliba, de legfőképpen az, hogyan vált az együttes a néptáncművészet megújítójává.

Legendás előadások jelmezei sorakoznak a Hagyományok Háza átriuma feletti emeleten: Mallász Gitta ikonikus tervei az Ecseri lakodalmas, Imrik Zsuzsáé a Naplegenda, Szűcs Edité a Liszt-mozaikok, Furik Ritáé a Szarvasének című előadásokból – e hagyományos népviseletből inspirálódó iparművészeti alkotások példák azokra az emblematikus koreográfiákra, amik mérföldköveit jelentették az együttes művészi fejlődésének. Hiszen a társulat történetéhez tartozik, hogy az autentikus folklór felkerült a színpadra, hogy a látványos, szovjet mintát csak részben követő népi balett évei után, a hetvenes évekre új szemléletet érkezett a néptáncművészetbe, és hogy válasz született arra az ezredforduló táján egyre égetőbbé vált a kérdésre, hogyan lehet a néptáncot kortárs színházi formában megszólaltatni úgy, hogy ne szakítson a hagyomány éltető gyökereivel, mégis újszerű, izgalmas színházi élményt nyújtson a közönségnek.

A társulat azóta is az állandó kísérletezés, a hagyományok tisztelete és a színpadi megújulás egyensúlyára törekszik, így repertoárjukban az autentikus, gyűjtéseken alapuló koreográfiák mellett olyan táncszínházi előadások is születtek és készülnek ma is, amelyek kitágítják a műfaj határait, és amelyekben a hagyomány mély ismereten alapuló nyelvként, inspirációs forrásként jelenik meg, ötvözve a friss, kortárs megszólalásokkal.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://demokrata.hu/kultura/mint-a-forrasviz-1181289/

Madaraknak és denevéreknek alakítanak ki odúparkot uniós támogatással Szegeden, a Maros tiszai torkolata közelében.

Az önkormányzati közlemény szerint a jövő tavaszra megvalósuló fejlesztés célja a Tisza-Maros torkolat térségében található Natura 2000 védelem alatt álló terület természeti értékeinek megőrzése, az ökológiai szolgáltatások bővítése és a helyi biodiverzitás növelése.

A terület nehezen megközelíthető, és nagyobb része nem áll intenzív erdészeti művelés alatt, Az erdőt elegyes állomány alkotja és idősebb fák is megtalálhatók itt -, ez lehetőséget teremt denevér- és madárodúparkok létrehozására. A denevérek és kis énekesmadarak számára kihelyezett odúkkal azon fajok állományát lehet növelni, illetve megtelepedésüket segíteni, amelyek a repülő rovarok – különösen a csípőszúnyogok – körében találják meg táplálékbázisukat.

A projekt részeként csaknem ötszáz madár- és denevérodút, vércseládát és kuvikodút telepítenek. A kezdeményezés révén a Natura 2000 területen túl is elemelkedhet a szúnyogokat gyérítő rovarevő denevérek és madarak egyedszáma.

Az odúpark kialakításához szemléletformáló, iskolai és lakossági programok kapcsolódnak.

Forrás: infostart.hu
Fotó: MTI Fotó: Sóki Tamás

Dupla örökségvédelem Fejér megyében: a pusztulástól megmentett Meszleny-kastélyban lelt otthonra a Fischer Emil Múzeum, amely a múlt századforduló legjelentősebb magyar kerámiagyárosának és -gyárának állít emléket.

Bár a Velencei-tó kapcsán legújabban arról szólnak a hírek, hogy a súlyos országos aszályhelyzet miatt reális veszéllyé vált akár a kiszáradása is, némi örömre is akad azért ok a környéken. Hosszú évek előkészítő, tervező- és építőmunkája után átadták a velencei Meszleny-kastélyt, amelyet széles körű összefogással sikerült megmenteni az utókor számára. És nemcsak megmenteni, hanem – remélhetőleg sokakat vonzó – új funkcióval is ellátni: az egykori középnemesi família régi otthona mostantól Fischer Emil Múzeumként várja a látogatókat.

A köztudatban ma már kevéssé jelen lévő, ám a múlt századfordulón annál ismertebb és jelentősebb porcelán- és kerámiagyáros népi szecessziós tárgyait felsorakoztató tárlat mellett évi három-négy időszaki kiállítást terveznek a Dekon építésziroda tervei alapján a Hating Group kivitelezésében megújult épületben. Amely – a méltatlan hozzátoldások eltüntetésével és akár jó szándékú vitákra is alkalmasan – a 20. század eleji állapotot tükrözi, a homlokzatra pedig visszakerült a Meszlenyek címere.

A család története – az egyes helyiségekben ebből is felvillannak jellemző részletek – évszázadok óta összefonódik a Velencei-tóval, annak ellenére hogy Vas megyéből, a Szombathelytől alig tizenöt kilométerre lévő Meszlen községből származtatják magukat. Az első ismert ős, Péter 1410-ben Dalmácia és Horvátország kapitányaként tette ismertté a nevét, utódai a török háborúban elvesztett nemesi okmányokért az 1569-ben Miksa királytól kapott új címeres- és adománylevéllel kárpótolhatták magukat. A török kiűzése után kerültek Fejér megyébe, s egyre nagyobb gazdasági-közéleti befolyást szereztek; 1724-ben például a király engedélyezte Meszleny Jánosnak fél Gárdony és fél Velence megvásárlását – utóbbi benépesítése ez idő tájt indult el.

A teljes cikk a linkre kattintva olvasható:
https://mandiner.hu/kultura/2026/06/magyar-ertekek-mentese-a-velencei-tonal